Néha teljes szemléletváltás kellene. Néha csak egy kicsi hiányzik. Néha teljesen új koncepció kellene. Néha pedig csak apróságokat javítanánk.
Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége idén 30 éves. Tagjaink, szervezeteink, szolgáltatásainkat biztosító munkatársaink kérésekkel, javaslatokkal, követelésekkel bombáznak bennünket.
Közvetítünk: észrevételekkel, javaslatokkal bombázzuk a jogalkotókat. Ha reménytelennek látszik, akkor megszervezzük mi, megmutatjuk, hogy mi az, ami hiányzik, szerintünk, hogy is kellene.
Szerintünk nem úgy kell megvédeni az értelmi fogyatékos embereket, hogy megpróbáljuk őket elzárni a világtól.
Szerintünk nem úgy kell megvédeni őket, hogy mesterséges körülményeket hozunk létre számukra a lakhatás, az oktatás, a munkahelyek, a családi élet, a szabadidő területén, ami mások szerint jó, ami mások szerint boldoggá teszi őket, ami másoknak tökéletes, kényelmes.
Szerintünk úgy kell megvédeni őket, hogy nem vesszük el a lehetőséget tőlük, hogy képesek legyenek saját magukat megvédeni.
Szerintünk úgy kell megvédeni őket, hogy fejlesztjük a képességeiket.
Szerintünk úgy kell megvédeni őket, hogy hagyjuk létrehozni a saját világukat, hogy hagyjuk felismerni saját belső adottságaikat, hogy hagyjuk, hogy - ha kell, segítséggel - maguk alakítsák az életüket.
Minden ember fogyatékos, ha a közösség nem tud, vagy nem akar alkalmazkodni a szükségleteihez és egyetlen ember sem fogyatékos, ha a szűkebb és tágabb környezete odafigyel rá, és amikor szükséges, megsegíti.
Mára már elfogadott, hogy kerekesszéket használó személyek számára rámpát kell építeni vagy a siketek számára jelnyelvi tolmácsot kell biztosítani. Az értelmi fogyatékossággal élők számára a közösségbe vezető „segédeszköz” egy velük bizalmi viszonyban lévő személy, aki jogaikat tiszteletben tartva segítséget nyújt az eligazodásban és a döntéseik meghozatalában.
Szerintünk így kellene…
