Több mint 30 éve képviseljük az értelmi fogyatékos emberek és családjaik érdekeit. Jogszabályi javaslatokat készítünk, lobbizzunk, próbáljuk jobb belátásra bírni az önkormányzati és országgyűlési képviselőket, felhívni a közösség figyelmét arra, hogy vannak közöttünk néhányan, akiknek egy kicsit több odafigyelés kell ahhoz, hogy ugyanolyan életet élhessenek, mint bárki más.
Amikor már nagyon hiányzik, vagy nagyon rosszul működik egy ellátási forma, megmutatjuk hogyan is kellene. Így volt ez 1996-ban, amikor a nagylétszámú intézmények ellenében létrehoztuk az ország első lakóotthonát. 2003-ban, amikor a Galgamentén először indítottuk el az értelmi fogyatékos emberek családban maradását és önállóságát segítő személyi segítő és szállító szolgáltatásunkat. 2007-ben, amikor megszerveztünk az értelmi fogyatékos gyerekek otthoni felügyeletét és kísérését biztosító FECSKE szolgálatunkat, 2011-ben, amikor először tettük lehetővé évtizedek óta nagylétszámú intézményben élő személyek számára, hogy közösségbe költözzenek és így van ez most is, amikor sehová be nem fogadott súlyosan-halmozottan sérült gyermekek számára szervezünk nappali ellátást.
Hiszünk abban, hogy nem csupán az a dolgunk, hogy kézműves foglalkozásokat, farsangi ünnepségeket szervezzünk, vagy hogy tömködjük a lyukakat az ellátórendszeren.
Az érintettekkel való párbeszéd, a sokéves tapasztalat, a vonatkozó nemzetközi jogszabályok, jó gyakorlatok ismerete alapján részt akarunk venni minden olyan jogszabály megalkotásában, amelyben az általunk képviseltek érintettek.
Az új Ptk.-val kapcsolatos, 2001 óta folyó tevékenységeinket talán ismeri az olvasó. Ez a munka lassan lezárul. Újabb 20-30 évig nem lesz módunk érdemben tenni azért, hogy az értelmi fogyatékos embereket ne tekintsék a jogalkotók, a bíróságok, de a társadalom egésze is polgári jogi halottaknak.
Az új Ptk.-ban minden marad a régiben.
Érveltünk, írtunk, személyesen találkoztunk, modellkísérleti programot indítottunk, hirdettünk, plakátoltunk, nyílt leveleztünk, aláírásokat gyűjtöttünk, nemzetközi fórum elé vittük. Hiába.
Rámpáink már vannak, jelnyelvi tolmácsok is akadnak, a mentális akadálymentesítés és az értelmi fogyatékos emberek befogadását jelentő, az európai normákkal és nemzetközi jogszabályokkal összhangban lévő cselekvőképességi szabályokra azonban még várnunk kell két- három évtizedet.
Pedig nem lett volna megugorhatatlan a feladat, egyre inkább úgy tűnik, hogy a volt szocialista államok közül csak nekünk nem sikerült.
Nem az a legrosszabb, hogy nem sikerült elérni a cselekvőképesség teljes korlátozásának eltörlését, hanem az, hogy a miértekre nincsenek érdemi válaszok.
2013 februárjában Magyarország Köztársasági Elnökét arra kértük, hogy a cselekvőképességi szabályok tarthatatlansága miatt ne hirdesse ki az új törvényt. (Félreértés ne essék, tudtuk, hogy kérésünk teljesítésének esélye sincs, de mégis úgy éreztük, hogy a 2012. május 10-i beiktató beszédének szavai az értelmi fogyatékos emberek számára tett ígéretet is jelentenek: „Csak néhány dolgot tegyünk másképp. Elég, ha egyenlő mércével mérünk. Elég, ha tisztelettel viseltetünk egymás iránt. Ha megbecsüljük, és követendő példának tekintjük a teljesítményt, amit sohasem valami elérhetetlen ideálhoz, hanem mindig kinek-kinek a személyes képességeihez viszonyítunk.")
Levélünkre az alábbi válasz érkezett:
„A Polgári Törvénykönyvről szóló törvényt Köztársasági Elnök úr valamennyi szempontot mérlegelve 2013.február 25-én aláírta és elrendelte a kihirdetését. A Polgári Törvénykönyvről szóló törvény a Magyar Közlöny 31. számában 2013. évi V. törvénnyel lett kihirdetve.”
Nekünk és az általunk képviselt, egyre nehezebb helyzetben lévő embereknek sokat jelentett volna, ha a Köztársasági Elnök úr érdemben válaszol.
Nem így történt. De legalább nem kívánt erőt és kitartást áldozatos munkánkhoz.
(+1 Az alapvető jogok biztosa számára készített beadványunkat itt tölthető le.)
