Magyarország Alaptörvényének társadalmi vitájában is felhívtuk a figyelmet arra, hogy – bár üdvözölendő, hogy az Alaptörvény a korábbi Alkotmánytól eltérően nem automatikusan zárja ki a cselekvőképességében korlátozott személyeket a választójoguk gyakorlásából – a választójoggal kapcsolatos belátási képesség vizsgálata súlyos aggályokat vethet fel.
Bár az Alaptörvény hatálybalépése óta a választójog gyakorlásából való kizárásának a belátási képesség korlátozottságának megállapításán és értékelésén alapuló egyedi bírói döntéseken kellene alapulniuk, a gyakorlat alapján a bírósági döntések továbbra sem terjeszkednek túl az igazságügyi elmeorvos szakértők orvosi diagnózisain. Az elmeorvosszakértői vélemények pusztán a lefolytatott általános vizsgálat megállapításait alapul véve, automatikusan javasolják, a megállapított gondnoksági kategóriának megfelelően a választójog gyakorlásának korlátozását, illetve kizárását.
Az értelmi, pszicho-szociális fogyatékossággal élő vagy éppen idős emberek választójogból való kizárásának indokolása, a cselekvőképességet általánosan korlátozó gondnokság alá helyezésre vonatkozó javaslat esetén például az alábbaikban merül ki:
"Alperes ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességét szellemi fogyatkozása miatt, általános jelleggel, időszakosan visszatérően, nagymértékben vesztette el.
A 2011. évi CCI. törvény 3. § (2) bekezdésére tekintettel szakértői véleményünkbe nyilatkozunk arról, hogy nevezett választójog gyakorlásához szükséges belátási képességét szellemi fogyatkozása miatt, általános jelleggel, időszakosan visszatérően, nagymértékben vesztette el."
A szakértők tehát nem végeznek a választójog gyakorlásának képességét felmérendő semmilyen vizsgálatot, hanem az általános orvosi diagnózis ismeretében, ugyanazokra az indokokra hivatkozva javasolják a bíróságos számára a választójogból való kizárást. Fontos hangsúlyozni, hogy objektív mérőeszköz, mely nem diszkriminatív módon, pusztán a fogyatékosság alapján veszi el valakitől a választójog gyakorlásához való jogot, nem létezik.
Nem igaz tehát az az állítás, hogy önmagában az a tény, hogy a bíróságok dönthetnek a választójog gyakorlásáról illetve a cselekvőképesség ügycsoportonkénti korlátozásáról egyedi, egyéni vizsgálatokon és gondos mérlegelésen alapuló döntéseket eredményez.
Szövetségünk ismételten szeretné felhívni arra a figyelmet, hogy az új Polgári Törvénykönyv cselekvőképességi szabályai, különösen pedig a teljesen korlátozó gondnokság jogintézménye (amely következményeiben azonos a jelenleg hatályos cselekvőképességet kizáró gondnoksággal) annak az ötvenéves „hagyománynak” a folytatását alapozza meg, amely szerint orvosi diagnózis alapján, automatikusan fosztanak meg embereket alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségétől.
