Felszínesen, szakmaiatlanul és embertelen hozzáállással vizsgálhatják a gondnokság alá helyezés indokoltságát a szakértőként bevont „szakemberek” – újabb kétségbeejtő történetet küzdöttünk végig, amelynek ez a szomorú tanulsága.

Az autista fiatalember ellen saját apja (az édesanya volt férje) indította el a gondnoksági eljárást – a férfi egyébként párhuzamosan a gyerektartás megszüntetéséért is pereskedik, eközben a fiával évek óta nincs kapcsolata. A gondnoksági gépezet az anya és a fiatalember igénye, szándéka ellenére indult be, szerintük szükségtelenül. Jóideje küzdenek (az ÉFOÉSZ segítségével), hogy a társadalmi elutasítással, jogfosztással járó megalázó stigma ne kerülhessen rá.

A legutóbbi szakértői vizsgálat kapcsán az édesanya olyan siralmas tapasztalatokról számolt be, amelyek ezredjére is a jelenlegi gondnoksági rendszer működésképtelenségét, tarthatatlanságát támasztják alá. A vizsgálaton az anya határozott kérése ellenére sem lehetett jelen, de azt követően ő is beszélt a szakértővel. A beszélgetésből az illető felkészületlensége, nemtörődömsége és felszínessége olyan egyértelműen kiderült, hogy egyszerűen nem tudjuk szó nélkül hagyni.

A szakértő bár csak ezt az egy férfit vizsgálta ekkor, mégis alig ismerte az ügyet, az anya jelenlétében lapozgatta végig: mit is kért tőle a bíróság, és mi hangzott el eddig. A gyógypedagógus édesanya kérdéseire képtelen volt szakmailag elfogadható módon felelni: nem ismerte az anya által említett PAC vizsgálati módszert, majd ajánlatát (miszerint ő szívesen megcsinálja, kiértékeli a vizsgálatot), visszautasította. De nem ez volt az egyetlen egyértelmű szakmai hiányosság: a szakember nem volt tisztában az értelmi fogyatékosságokhoz tartozó IQ tartományokkal, a képzés során elsajátítandó tudástartalmakkal, az elvárható teljesítménnyel sem.

Amikor az anya arról kérdezte, hogyan vizsgálta az illető környezetét a segítségnyújtás szempontjából – a szakértő nem is értette, erre miért lett volna szükség. Az az összefüggés, miszerint gondnokságra maximum a környezet támogatását igénybe venni nem tudó, döntéseiben segítséget nem kapó embereknek van szüksége – nem jutott el hozzá.

A beszélgetésből összességében az édesanya és kollégánk számára az derült ki, hogy a gondnoksági eljárás során igénybe vett, adóforintjainkból fizetett szakértő sem a szakmájához nem ért, sem emberi hozzáállásról nem tett tanúbizonyságot, az általa vizsgált ember nem érdekli, és sajnos mintha saját felelősségét sem érezné a folyamatban. Saját bevallása szerint ugyanis a gondnokság alá helyezés tisztán jogi probléma, amelyhez ő „csak” a szakértői véleményt szolgáltatja, a fokozat megjelölésével – neki semmilyen egyéb felelőssége, megítélnivalója nincsen.

Szerintünk igencsak lenne. Az új Ptk.-tervezetről szóló egyeztetések során ezért is javasoltunk multidiszciplináris szakértői teamet, mert lehet, hogy a gondnokság alá helyezés jogkérdés, de a bírói döntést megalapozó szakértői véleményhez – amely adott esetben nagyon súlyos jogkorlátozáshoz vezet! – ennél mindenképpen több szaktudományi megalapozottságra volna szükség.