"Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez és másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogát; minden szükséges és hatékony intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljes mértékben élvezhessék e jogaikat és a teljes közösségi befogadást és részvételt."
(Fogyatékos Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény, 19. cikk)
Végre elkezdődni látszik a fogyatékos emberek zsúfolt tömegintézményeinek méltatlanul sokáig halogatott átalakítása – az úgy nevezett kitagolás. Hiába fogalmazott meg azonban előremutató, támogatandó alapelveket ezzel kapcsolatban a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, ha eközben az igazságügyi tárca a kitűzött alapelvekkel szöges ellentétben álló új Ptk-t alkot...
Mit üzen a kormány a kitagolás kapcsán az értelmi fogyatékos embereknek és családjaiknak?
„Az önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete érdekében valamennyi szolgáltatás, támogatás fejlesztésénél figyelembe kell venni azt az elvet, hogy a fogyatékos ember – meglevő képességei és lehetőségei határain belül – maga rendelkezhessen élete célkitűzéseiről, az azokhoz vezető utakról, a megvalósítandó emberi és morális értékeiről. Az önállóság kiterjed a személyes mozgás, az idő, a tulajdon és a saját test feletti önrendelkezésre. A támogatások és szolgáltatások kialakításának és átalakításának nem szabad megfosztania a fogyatékos embereket mindattól, amit önállóan is el tudnak érni, amit önállóan is képesek megvalósítani. Az intézmények átalakításánál a lakókat minden őket érintő kérdésbe be kell vonni.
A támogatott döntéshozatal elvének az élet minden területén érvényesülnie kell. A támogatott döntéshozatal elve a helyettes döntéshozatallal szemben a fogyatékos személy saját döntéshozatalának, egyéni döntési képességétől függő, teljes, minden lehetőségre kiterjedő segítését jelenti. A döntéshozatalban meg kell adni a lakóknak minden segítséget, hogy olyan döntések szülessenek az egyes kérdésekben, amelyek a saját akaratukat fejezik ki.” (kiemelés tőlem)
A kitagolási stratégia több helyen hangsúlyozza: az ellátás lényege, hogy csak annyi segítséget kapjon az érintett, amennyire szüksége van, és a fő cél önállóságának támogatása. A lakóhellyel kapcsolatos döntéshozatalról is többször szó esik: megfelelő segítség mellett meghozott önálló döntések kellenek. A stratégiának ez az alapállása egyébként példátlanul széles körű szakmai és civil támogatásra talált.
Mit üzen az új Ptk. tervezete?
Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének gondnokságra és cselekvőképességre vonatkozó szabályai amellett, hogy félreértelmezi a támogatott döntéshozatalt, megtartja a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményét.
Ahol kizáró gondnokság van, ott nem lehet önálló életre nevelni.
Ahol kizáró gondnokság van, ott nem lehet egyéni szükséglet-alapú ellátás.
Ahol kizáró gondnokság van, ott az érintetteket KIZÁRJÁK A SAJÁT ÉLETÜKBŐL.
A kitagolási stratégia végső célként egy olyan társadalmi környezet kialakítását nevezi meg, „amely elősegíti a fogyatékossággal élő személy egyéni szükségleteinek megfelelő komplex fejlődését, különösen az alábbi területeken: szociális képességek, mindennapi tevékenységek, egészségtudatosság, technikai-informatikai ismeretek, kommunikációs képességek, érdekérvényesítés, kreatív képességek.”
Teljességgel ellentmond ennek a célnak az új Ptk. tervezete. Hogyan is lehetne végcél bármilyen képességek fejlesztése egy olyan rendszerben, amelynek alapja a képességek korlátozottsága, a kiszolgáltatott állapot véglegesítése, a cselekvőképtelenség stigmája?
Ahol kizáró gondnokság van, ott az egyéni képességek fejlesztésére nincs lehetőség.
Ahol kizáró gondnokság van, ott nem valósul meg az önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete.
Aki kizáró gondnokság alatt van, az nem lehet a közösség által megbecsült, egyenrangú állampolgár.
A kizáró gondnokság egy emberhez méltatlan jogfosztás, amire csak azért van szükség, hogy mi „ép” és gondnokság alatt nem lévő emberek nyugtatgathassuk magunkat, hogy a kizárással megvédjük a veszélyektől értelmi fogyatékos embertársainkat.
A szociális tárca felismerte, hogy az értelmi fogyatékos emberek fizikai kirekesztése – száműzése országhatárszéli nagylétszámú intézményekbe – csak kiszolgáltatottságot, önállótlanságot, a védekezésre képtelenséget okoz. Az igazságügyi tárca vajon miért nem ismeri fel, hogy a kizáró gondnokság fenntartásával okozott jogi kirekesztéssel sem a fogyatékos személyek védelmét, hanem éppen ellenkezőleg: tehetetlenségét, áldozattá válását támogatja?
