Társadalmi vitára bocsátották a TIOP 3.4.1.-et, azaz a "kitagolási pályázatot" - amit a szakmában mindenki olyan régóta várt, és ami végre kézzelfoghatóan bizonyítja: a méltatlan életkörülményeket biztosító nagylétszámú intézmények átalakítása, az értelmi fogyatékos emberek lakhatási lehetőségeinek korszerűsítése megkezdődik.
Az ÉFOÉSZ is kiegészítette észrevételeivel a pályázati kiírást:
A szemléletváltást jobban tükrözné, ha a pályázat az "ellátott" szó helyett "lakókról" vagy "a szolgáltatást igénybe vevő személyekről" írna.
Nagy viták övezték a stratégiában is megfogalmazott 50 fős lakócentrumok létjogosultságát, ezek létrehozását továbbra sem támogatjuk. A kiírás szerint plusz pontokat jelent, ha egy pályázat nem tartalmaz ilyen elhelyezést. Szerintünk ezen az ösztönző erőn túl az is fontos lenne, hogy a lakócentrumokra is ugyanazoknak a feltételeknek kelljen érvényesülnie, mint a többi lakhatási forma esetében: településbe integráltan kelljen létrehozni, és úgy, hogy a különböző tevékenységek, a képzés, a foglalkoztatás ebben az esetben is váljanak el a lakóhelytől.
A kiváltási folyamat legfontosabb szereplői a lakók! A sikeres megvalósításhoz nem elég az egyéni, szükségletalapú felmérés. A döntésekbe, a szakmai stábok munkájába az előkészítés szakaszától kezdve be kell vonnia a lakókat, képviselőiket. A kiírás részletesen ír a szakemberek felkészítéséhez szükséges képzésekről, mi azonban javasoltuk: legalább ilyen részletességgel kerüljenek bele a lakók számára biztosítandó képzések. Önismeret és önérvényesítési képzésekre van szükség, valamint szociális, konfliktuskezelési, pénzkezelési képességek, készségek fejlesztésére és jogi, háztartási, egészségügyi ismeretek elsajátítására!
A kiírás nagy hangsúlyt fektet a leendő lakókörnyezet felkészítésére. Fontos azonban megértenünk: a fogyatékos emberek nem kötelesek engedélyt vagy jóváhagyást kérni, nem kötelességük elnyerni a helybeliek jóindulatát, amikor odaköltöznek valahová, ahol mások is élnek. Jelenlétük éppen olyan természetes, mint bárki másé, és ez ellen tiltakozni, akciókat szervezni csak a jelenleg is hatályos jogszabályok megsértésével lehet. Természetesen a közvetlen lakókörnyezettel kapcsolatos problémákra fel kell készülni, tervezni kell, hogy a költözés UTÁN milyen módon lehet jó kapcsolatokat kialakítani a környékbeliekkel, szomszédokkal.
A környezet felkészítésébe tartozhat azonban - és ez hangsúlyos eleme kell legyen a kiváltásnak - a hozzátartozók, gondnokok, szülők felkészítése, akik már csak polgári jogi pozíciójuk okán is lényeges szereplői a folyamatnak.
A fenti javaslatokat az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület is támogatta.
Korábbi felvetéseinkben is szerettük volna elérni, hogy az intézmények civilekkel konzorciumban pályázhassanak - ezt a javaslatunkat ebben a körben is fenntartottuk. A szociális szolgáltatások főosztályának munkatársa azonban elmondta, szakmai egyeztetések (?) során arra jutottak, ennek a lehetőségnek nem volna szakmai hozadéka, ezért elutasították azt.
Itt is írtunk róla, hogy sok esetben a nagyintézmények ellenérdekeltek az átalakítási folyamatban, vannak viszont Magyarországon olyan civilek, akik már működtetnek közösségi alapú lakhatási formákat (mint amilyen az ÉFOÉSZ KULCSprogramja is). Az ő szaktudásukra mindenképpen támaszkodhatna a folyamat.
